Start
2017.06.06. 23:05
[Forrás]
Becsukom a szemem, elképzelem, hogy minden oldalról az óceán sötét kékje vesz körül. A hajó egyenletesen siklik a vízen és a szél bele-belekap a hajamba. A Nap magasan jár, de sugrait nem érzem a bőrömön. Merre tartok? Fogalmam sincsen, de most nem is érdekel. Egy pillanatra a jelennek élek.
Szia!
Igazából nem hittem volna, hogy valaha újra látni fogom ezt a kezelőfelületet, nehogy újra itt vetem virtuális papírra a gondolataimat. Amikor annak idején elbúcsúztam a gportáltól, majd később megszüntettem az összes oldalamat, azt hittem, hogy ez már nem nekem való...
Most mégis itt vagyok és kicsit olyan, mintha egy régi ismerőshöz tértem volna vissza. Nagyjából ismerem a felületet, éd valamilyen szinten bele tudok kontárkodni a kódolásba. Tudom, kicsit sötét lett ez a mostani design, de annyira magával ragadott ez a háttér, hogy nem tudtam ellenállni.
Mióta elmentem elég sok dolog történt velem, de talán a legfontosabb, hogy felszámoltam minden befejezetlen dolgomat az egyetemen. A rám nehezedő nyomás sötét fellege hirtelen foszlott semmivé. Kellett pár nap, sőt egy hét is, hogy felfogjam, sikerült és szeptembertől folytathatom, amit elkezdtem.
Talán minden okkal történik és ennek is megvan az értelme. Lehet, rá kellett ébresztenie arra, hogy mekkorát veszíthetek. Viszont egyet biztosan megtudtam: soha többé nem szeretnék borotvaélen táncolni!