Önmagunk elfogadása annyit jelent, hogy ha nem is szereted a külsődet, attól még nem utálod magadat.

Paul Hauck

Múlt héten egy családi összejövetelen burkoltan lekövéreztek. Kiemelném, hogy az említett ember minimum három-négy éve nem látott és nagyon ügyesen csinálta, mert csak később jöttem rá, hogy valójában ezt akarta közölni velem.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem bosszantott fel.

Viszont azt is el kell ismerni, hogy az ember lánya nem feltétlenül néz ki úgy 21 éves fejjel, mint anno 17-18 évesen. Ez persze nem jelenti feltétlen, hogy hízni fog. (Szerintem én 19 évesen az első egyetemi évem után vékonyabb voltam, mint amikor érettségiztem.)

Azóta már eltelt két év. Az utóbbi egy évben nem mozogtam annyit, mert rendbe kellett hoznom az életemet és semmi kedvem nem volt egyáltalán kimenni a szobámból. Elengedtem magam, felszaladt pár kiló. Nem kell aggódni, észrevettem. Nem kell aggódni, ezen kívül is lenne miért utálni magamat.

Aztán rájöttem, hogy ha nem vagyok magammal legalább alapvetően kiegyezve, az kihat az egész életemre. Ahhoz, hogy sikeres és boldog ember legyek, legalább minimális önelfogadással kell rendelkeznem. Ez nem összekeverendő az önszeretettel, az ebből következik. El kell fogadnom, hogy ha jól akarok kinézni, tennem kell érte. (Nem a plasztikai sebészekre gondolok...)

Éppen ezért kezdtem el futni. Holnapután lesz egy hónapja, hogy csinálom és csak néha hagytam ki. (Szóval aki lekövérezett már nem is az eredeti állapotot látta. Khm.) Eleinte lassan ment, három kilométert futottam két részletben, aztán egyben, végül növeltem a távot. Tegnap már gond nélkül ment az 5 km. Nem gyorsan, a saját tempómban, a lényeg jelenleg, hogy teljesítsem a távot. A gondolataim általában elkalandoznak, észre sem veszem, hogy futok. Jót tesz nemcsak a testemnek, hanem a lelkemnek is. Kicsit rendezni tudom magamban a dolgaimat.

Amit észrevettem változást, hogy lement a hasam. Alapvetően inkább combra-fenékre hízós ember vagyok, szóval nem csodálom. A vádlim erősödött és a combom feszesedett egy kicsit. Nyilván van még hova fejlődni... Mindenféleképpen 60 kg alá szeretnék menni. Jelenleg 61 vagyok, már amennyire lehet hinni a mérlegnek és 170 cm. Szeretném jól érezni magam a bőrömben és beleférni az összes ruhámba, amit az elmúlt három évben használtam.