Ezen oknál fogva ezt a bejegyzést most evvel a 10 perces videóval indítom. Tényleg megéri megnézni, szerintem nagyon kreatívan és ötletesen mutatta be a helyzetet. (Nyugalom, természetesen senkit nem nyúztak meg, csak nagyon tehetséges volt a sminkes/maszkmester.)

 

Ennek a kisfilmnek két értelmezése is van és mindkettő figyelmet érdemel. 

 

Elsőre azt hittem, hogy a meztelenség, – vagyis itt bőrnélküliség – annak a metaforája, hogy egy kapcsolat csak úgy működik, ha a felek – mindketten – teljesen lecsupaszítják magukat, tehát teljesen őszinték egymással. Ebben az értelmezésben a férfi megteszi ezt a nőért, akit szeret és várja, hogy ő is viszonozza ezt. Ám a másik nem akarja, helyette csak "takarítja" a férfi problémáit eleinte lelkesen, majd egyre fásultabban.

A férfi csalódottsága, zavarodottsága miatt alakul ki az a feszült hangulat, ami a barátok látogatásánál csúcsosodik ki a férfi szótlanságában és a pohártörésben. Végül az utolsó képkockák alatt a férfi arra akarja kényszeríteni a nőt, hogy ő is legyen őszinte, mire annak arcán félelem jelenik meg.

 

A másik, talán kicsit jobb értelmezés pedig arról szól, hogy valójában a férfi leveszi a bőrét, vagyis elhagyja az egyéniségét, hogy teljesen olyanná váljon, amilyenné a nő szeretné. Ám ez rengeteg gondot okoz a férfi munkájában, otthon is rengeteg problémát vet fel és feszültté teszi a hangulatot köztük. Átjönnek a barátok vacsorára, de érzékelik, hogy a kedves férfi, aki régen vicces és jó társaság volt alig mond valamit, inkább csak csendben ül, nehogy valami olyat tegyen, ami a nőnek nem tetszik. Van egy jelenet, amiben nézi a szekrényben a bőrét, végigsimít rajta vágyakozva. Szeretne újra a saját bőrében lenni. Végül azt szeretné, hogy a nő is veszítse el az egyéniségét érte.

 

Ez a probléma független a kapcsolat milyenségétől! Hiszen hajlamosak vagyunk már csak azért egyet érteni a másikkal, hogy szimpatikusnak tűnjünk. Volt már olyan, hogy direkt hazudtad, hogy tetszik valami, mert féltél, hogy rosszul fog reagálni a másik fél és nem lehetsz (többé) jóban vele? Volt már olyan, hogy annyira bemesélted magadnak, hogy egyet értesz evvel vagy avval, míg végül magad is elhitted? Volt már olyan, hogy akkor is ezt tetted, amikor már semmi okod nem lett volna rá, nem származott volna belőle semmi problémád, ha őszinte vagy, te mégis megszokásból a másik utat választottad?

 

Bevallom, én régebben igen és észre sem vettem, hogy hazudok, vagy elhallgatok valamit. Mára viszont próbálom elengedni azt, hogy annyira számítson, mit gondol rólam egy másik ember, hogy teljesen elveszítsem az egyéniségemet. Hiszen nem érek semmit vele, ha egy olyan embert kedvel, aki nem létezik.